• Hírek

MEP Tibor SZANYI: Let’s talk about Europe too!

During the parliamentary election campaign that will soon end, many people often mention misleading facts about EU policies, therefore I think it is important to talk about the truth as well.


The EU's major concern currently is the Brexit. Just under a year’s time the United Kingdom is expected to leave the EU. There is a prior consensus on substantive issues, especially on financial and legal issues, but there is no clarity about the future relations between the EU and the UK. The positions tend to prefer a very close relationship after the Brits leave. The British are keen to continue to follow the EU-defined policies in the future, although they will be able to take part only in informal decision makings at best. The parties are seeking the solution to avoid a 'hard' border between Ireland and Northern Ireland. There is also the big question of the future mobility of EU and British citizens, although until the end of the ’transitional period’ (31st December 2020) their rights are indisputable. No drastic changes will be expected in case of new Hungarian workers (and other EU and British workers) either, although stricter administrative regulation is expected. The future of bilateral trade relation is still undecided. Furthermore the United Kingdom's global trading perspective is also rather vague. In the other key areas, there is a strong and mutual willingness to cooperate, in particular regarding security issues. Although there is a fundamental dilemma in this area too, namely that in the EU the last word is with the European Court of Justice, the institution that the Brits desperately want to get rid of.


Except for one previous extraordinary and temporary decision, there is no binding refugee settlement quota on the EU’s agenda. Back in 2015 – also supported by Viktor Orbán! - Member States' leaders agreed with a one-off decision to allocate 120,000 (+40,000) asylum applications among each other, but because of the failure of this plan, the quota issue was removed from the agenda. There is a talk, however, about the setting up of a voluntary mechanism, but this is only part of the slowly formulating Dublin asylum system reform. Nevertheless, the strengthening of common border protection is moving forward with great progress, and as a result the internal migration tensions were significantly reduced. In the meantime, foreign policy concepts are being created to alleviate potential external migration pressures, as a kind of Marshall plan in the Middle East and Africa.

It should be noted that the Hungarian government did fulfil its transitional quota in 2015 (instead of evaluating 1,300 requests it took in 3,000 refugees). On the top of this, it distributed Hungarian residents bonds without control (more than 21.000 for good money), unfortunately often to internationally wanted individuals.

Cohesion policy (EU funds)

Contrary to the Hungarian belief, EU institutions do not support any link between handling migration and disbursing EU development funds. The mission of the Cohesion Fund is to offset some of the differences between the developed and the less developed Member States, which are mainly due to different capabilities to succeed on the single internal market.

There is, however, a link to the question of the rule of law, since in the absence of jointly respected legal institutions, the verifiability becomes questionable, which currently is based on loose trust. That is why the establishment of the European Public Prosecutor's Office was created by the legitimate need of European taxpayers to make a truly joint and accurate check on the spendings of the Community. By now, across the EU from taxpayers to politicians, it is a common view that those beneficiaries who try to stay out or even protest against it are revealing their own corrupt practices. However, efforts are not aimed at withdrawing money but for strengthening the rule of law.


The wider adoption of the euro was given new impetus within the EU’s economic policy priorities. One of the reasons for this is that the euro area has been more successful than the outsiders. In our region the development of Slovakia is stronger than the others, while Hungary has became the tail ender.

After the expected Brexit, only one country (Denmark) will have derogation, although the Danish crown is heavily tied to the euro. The remaining 7 Member States, including Hungary, that are struggling with the conditions for the introduction, can take advantage of the wide-ranging assistance offered by the euro zone. It should be noted that the Hungarian government does not have much to do with the budget deficit and inflation, but the magnitude of government debt has doubled in the last eight years, and it is not an easy task to curb it.


Over the last 4 years, the European Parliament has taken a number of initiatives as a direct consequence of the recent tax evasion scandals, while the European Commission has also imposed a set of fines, mainly on global companies. The main ambitions now are the creation of a unified European income tax base, the clarification of the concept of tax havens and the inclusion of the list of countries belonging to the latter. It is also a new principle that everyone must pay where their profits arise. In order to ensure the stability of the EU budget, it is on the agenda to create own revenues through EU –wide exposed taxes. One obvious tool for this could be a financial transaction tax on large money movements. In order to better control cross-border VAT movements, the finalization of the rules of the European VAT system is expected to take place imminently.

Within the EU, the Hungarian government is most hostile towards the legal harmonization effort – but not to protect the interests of citizens or SMEs, but that of the privileges of the oligarchs and multinational companies.


The preparation of a new budget planning period, starting January 2021, is currently under way. The new order of political priorities proposed by the European Commission, which already reflects the prior opinion of the Member States are: (border) security, (military) defence, climate protection, social market economy, youth mobility, digital transformation, research and innovation, monetary union, cohesion policy, common agricultural policy, investment outside the EU. It is clear that the number one priority does not aim at any mass migration, but rather to achieve the opposite.

Social Affairs

It is a great result of the EU institutions that they have finally created the European Pillars of Social Rights. As the EU has achieved its highest accomplishments in bringing closer the national economies, it was high time to act on social issues as well. The social pillar summarizes the rights in 20 points that all European citizens must enjoy in a uniformed manner, including education, labour protection and health. However, the social pillar is still at the stage of declaration, so the detailed and common rules are yet to be defined. However, the very first principle is the need to protect women and children in a comprehensive way.


Although Russia should be one of the EU's most important external co-operating partners, the Putin regime has unfortunately became one of the world's largest troublemakers. Today, the EU, together with the entire international democratic community, is clearly flagging Russia as an aggressor and imposing sanctions on it. It will not tolerate for long that one of it members is breaking this unity, exposing the EU to a potential military threat, and exposing our common security to an aggressor. The EU has become very united in tackling harmful Russian policies, although three Member States (Hungary, Italy, Greece) have adopted a more tolerant position. Nevertheless, the EU's foreign policy unity is sound, while its success is, for the time being, highly doubtful due to its maverick members.

To summarize, the EU is nothing more than the common will of its member states. Where the joint will is strong, the EU is successful, however, where there is a lack of member states' joint will the EU is weak. Nevertheless, it can be said that the EU as an institution - by virtue of its being – cannot be the enemy of any of it Member States. However, it is quite possible conversely, that is any Member States can block the common will and unfortunately Hungary (along with Poland) is currently 'leading' in this role.

European social democracy is particularly interested in creating a closer European unit, especially in the area of ​​human, employee, social and environmental rights, while conservatives believe mostly in economic cooperation and the freedom of capital. These struggles, however, are only constructive when complemented by the necessary compromises. In the new debates on the future of the EU, the socialist standpoint is to strengthen solidarity and consistently stand up against harmful selfishness aiming to destroy the Union.

Mutual! solidarity remains to be the essence and fuel of the EU, just as it is the essence and fuel of the European Left too. Therefore, the success of the renewed European integration also includes the promise of the resurgence of the European Left.

Let's keep talking about Europe!

Legyen szó Európáról is!

A hamarosan záruló országgyűlési választási kampány során a legtöbb megszólaló sokszor téves tényekkel vagy hangsúlyokkal említi az EU politikáit, ezért fontosnak vélem, hogy néhány pont erejéig a valóságról is essék szó.


Az EU jelenlegi legfőbb gondja a brit kiválás kapcsán mutatkozik. Alig egy év múlva az Egyesült Királyság várhatóan távozik az unióból. A válás lényegi, elsősorban anyagi és jogi kérdéseit illetően előzetes egyetértés van, ugyanakkor az EU és az Egyesült Királyság jövőbeni kapcsolatait illetően nincs világos helyzet. Az álláspontok akörül találnak egymásra, hogy a brit kilépés után is különlegesen szoros viszonyt kell felépíteni. A britek hajlanak abba az irányba, hogy a jövőben is követni fogják az EU által meghatározott politikákat, bár azok alakításában legfeljebb informálisan tudnak majd részt venni. A felek keresik a megoldást, hogy Írország és Észak-Írország között ne legyen ‘kemény’ határ. Nagy kérdés továbbá az uniós, illetve a brit állampolgárok jövőbeli mozgásképessége, bár az ún. ‘átmeneti időszak’ végéig (2020. december 31.) szerzett jogokon nem eshet csorba. A majdan új magyar (és más uniós, illetve fordítva a brit) munkavállalók esetében sem várható drasztikus változás, jóllehet szigorúbb adminisztratív szabályozásra kell számítani. A kétoldalú kereskedelem jövője egyelőre lóg a levegőben, valamint roppant homályos az Egyesült Királyság globális kereskedelni perspektívája. A többi kulcsfontosságú területen, elsősorban a biztonsági problémák vonatkozásában nagyfokú és kölcsönös együttműködési akarat mutatkozik, noha e téren is fennáll az alapvető dilemma, hogy t.i. az EU-ban az Európai Bíróságé az utolsó szó, márpedig a britek magukra nézvést pont ettől akarnak szabadulni.


Egyetlen korábbi rendkívüli és átmeneti döntést leszámítva az EU-ban nincs napirenden semmiféle kötelező betelepítési kvóta felállítása. Még 2015-ben - Orbán Viktor által is támogatottan! - a tagországok vezetői egy eseti döntéssel 120.000 (+40.000) menedékkérelem egymás közti elosztásában állapodtak meg, de ennek sikertelensége miatt a kvótaügy lekerült a napirendekről. Szó van ugyanakkor valamilyen önkéntes alapon működő mechanizmus felállításáról, de ez csupán része a mai ún. ’dublini’ menekültügyi rendszer egyébként nehezen alakuló reformjának. Ettől függetlenül a közös határvédelem megerősítése nagy léptekkel halad előre, így a belső migrációs feszültségek számottevően lecsökkentek. A potenciális külső migrációs nyomás enyhítésére sorra születnek a külpolitikai koncepciók, amolyan közel-keleti, illetve afrikai ‘Marschall-tervekre’ utalva.

Megjegyzendő, hogy a magyar kormány ‘úgy-ahogy’ teljesítette a 2015-ben vállalt átmeneti kvótát (1.300 kérelem elbírálása helyett 3.000 menekültet fogadott be), sőt ezen felül szinte nyakló nélkül (értsd: pénzért) osztogatott magyar letelepedési engedélyeket (20.000-nél is többet), sajnos sok esetben nemzetközileg körözött személyeknek.

Kohéziós politika (EU-pénzek)

A magyarországi hiedelmekkel ellentétben az EU intézményei semmilyen összefüggést nem szorgalmaznak a migráció kezelése és az EU fejlesztési (kohéziós) alapjainak folyósítása között. A kohéziós alapok küldetése, hogy valamelyest kiegyenlítsék a fejlett és a kevésbé fejlett gazdaságú tagországok közötti különbségeket, amelyek elsősorban az egységes belső piacon való eltérő érvényesülési képességekből erednek.

Van viszont összefüggés a jogállamiság kérdésével, hiszen a közösen tiszteletben tartott jogintézmények hiányában kérdésessé válik az ellenőrizhetőség, ami jelenleg sajátosan laza bizalmi alapra van helyezve. Így például az Európai Ügyészség létrehozását az európai adófizető azon jogos igénye hozta létre, hogy befizetéseikből adódó közösségi kiadások elköltését valóban közösen és pontosan ellenőrizhessük. Mostanra EU-szerte az adófizető és a politika szintjén is levonták azt a konzekvenciát, hogy aki ez alól kedvezményezettként kibújik, sőt tiltakozik ellene, önmagát, saját korrupciós gyakorlatát leplezi le. A törekvések azonban nem a pénzek megvonását, hanem a jogállamiság megerősítését célozzák.


Az EU gazdaságpolitikai prioritásai sorában az euró minél szélesebb körű bevezetése új lendületet kapott. Ennek egyik oka, hogy történelmi távlatokat nézve az euróövezet sikeresebbnek bizonyult a kívülmaradókhoz képest. Térségünkben Szlovákia fejlődése erősebb a többiekénél, sőt Magyarország sereghajtóvá lett.

Az esetleges brit kiválást követően mindössze egyetlen ország (Dánia) fog bírni felmentéssel, jóllehet a dán korona erősen kötve van az euróhoz. A bevezetés feltételeivel birkózó maradék 7 tagország, köztük Magyarország élhet az eurózóna által felajánlott szerteágazó segítséggel. Megjegyzendő, hogy a magyar kormány számára a költségvetési hiány és az infláció estében nincs különösebb teendő, ugyanakkor az államadósság nagysága az elmúlt nyolc esztendőben veszedelmesen megugrott, s ennek lefaragása nem könnyű feladat.


Az elmúlt 4 évben a sorozatosan napvilágra jutott adócsalási, adóelkerülési botrányok egyenes következményeként az Európai Parlament számos kezdeményezéssel élt, továbbá az Európai Bizottság is bírságok tömegét vetette ki, elsősorban globális cégekre. A jelenlegi törekvések fő iránya az egységesített európai nyereségadó-alap megteremtése, az adóparadicsomok fogalmának pontosítása, valamint ez utóbbiakba tartozó országok listájának tető alá hozása. Szintén formálódó alapelv, hogy mindenki ott adózzon, ahol a nyeresége keletkezik. Az EU költségvetés stabilitása érdekében napirenden van az uniós szinten kivetett adók révén ún. saját bevételek megteremtése is, amelynek kézenfekvő eszköze lehet a nagyobb összegű pénzmozgásokat megcsapoló ‘pénzügyi tranzakciós adó’. A határokon átnyúló áfa-mozgások jobb ellenőrizhetősége érdekében küszöbön áll az európai áfa-rendszer szabályainak véglegesítése.

Az EU-n belül mindenféle jogharmonizációs törekvés ellen legélénkebben a magyar kormány kapálózik, s ezzel nem az állampolgárok, sem a kkv-k érdekét, csakis az oligarchák és a multik privilégiumait védi.


Jelenleg folyik a 2021. januárjától életbe lépő új költségvetési tervezési periódus előkészítése. Az Európai Bizottság által javasolt, de már a tagországok előzetes véleményét is tükröző politikai prioritások új sorrendje: (határ) biztonság, (katonai) védelem, klímavédelem, szociális piacgazdaság, ifjúsági mobilitás, digitális átalakulás, kutatás és innováció, monetáris unió, kohéziós politika, közös mezőgazdasági politika, EU-n kívüli befektetések. Jól látható, hogy az egyes számú prioritás egyáltalán nem céloz semmiféle tömeges migrációt, sokkal inkább annak ellenkezőjét kívánja elérni.

Szociális ügyek

Az EU intézményeinek nagy eredménye, hogy végre megalkották a Szociális Jogok Európai Pillérét. Lévén az EU leginkább a nemzetgazdaságok összefogásában érte el a legnagyobb eredményeit, a szociális kérdések háttérbe szorulása cselekvésért kiáltott. A szociális pillér 20 ponton ragadja meg azon jogokat, amelyeket minden európai polgár egységesen kell élvezzen, ideértve az oktatáshoz, a munkaügyi védelemhez, illetve az egészséghez tartozó jogokat. A szociális pillér azonban ma még csak a meghirdetés szakaszában van, tehát a részletes, ám de közös szabályokat még meg kell alkotni. Mindent megelőző alapelv azonban a nők és a gyermekek átfogó védelmét célzó igény.


Bár Oroszország az EU egyik legfontosabb külső együttműködő partnere kellene legyen, a putyini rezsim sajnos inkább a világ egyik legnagyobb felforgatója lett. Ma az EU – a teljes nemzetközi demokratikus közösséggel együtt – Oroszországot egyértelműen agresszorként bélyegzi meg és szankciókkal sújtja és nem sokáig fogja tolerálni, hogy egyik tagja megtöri ezt, kiszolgáltatja egy potenciális katonai fenyegetésnek, egy agresszornak a közös biztonságunkat. Az EU igen egységessé vált a kártékony orosz politikákkal való szembeszállás terén, jóllehet három tagország (Magyarország, Olaszország, Görögország) a többiekhez képest megengedőbb álláspontot foglalt el. Mindezek ellenére az EU külpolitikai egysége sértetlennek mondható, miközben sikeressége pont az esetenkénti különutakra hajlamos tagok miatt egyelőre erősen kétséges.

Összegezve tehát az EU semmivel sem másabb, mint a tagországok együttes akarata. Ahol ez az együttes akarat erős, ott az EU sikeres, ahol viszont a tagországi együttes akarat hiányzik, ott pedig gyenge. Mindazonáltal kimondható, hogy az EU mint intézmény - léténél fogva - semelyik tagországnak nem tud ellensége lenni. Fordítva ez inkább lehetséges, azaz bármelyik tagország igenis képes akadályozni a közös akaratképzést, illetve akaratérvényesítést, s Magyarország ebben sajnos (Lengyelországgal együtt) jelenleg ’élenjáró’.

Az európai szociáldemokrácia kifejezetten érdekelt a minél szorosabb európai egység létrehozásában, különösen az emberi, munkavállalói, szociális és környezetvédelmi jogok területén, míg a konzervatívok legfőképp a gazdasági együttműködésben hisznek, s a tőke szabadságának érvényesítésén fáradoznak. Ezek a küzdelmek viszont csak akkor építő jellegűek, ha egymást - szükséges kompromisszumokkal - kiegészítik. Az EU jövőjéről szóló új vitákban a szocialista alapállás a szolidaritás erősítése, s következetesen fellépünk az uniót szétzilálni akaró önzésekkel szemben.

Az EU lényege és hajtóanyaga változatlanul a (kölcsönös!) szolidaritás, amint a baloldalé is, így a megújuló európai integráció sikere az európai baloldal újjáéledésének ígéretét is magában hordozza.

Már csak ezért is legyen szó Európáról!

A nem-szociális Európa ára

1988-ban a mai Európai Unió szervezeti elődje 31 éves volt, mikor is az Európai Bizottság szolgálatában álló Paolo Cecchini professzor közreadta híressé vált jelentését (The Cost of Non-Europe), amely azt vizsgálta, hogy az egységes belső piac kialakítása, különösen a közbeszerzési piac egységesítése milyen hozadékkal jár a tagországok gazdaságának erősödése szintjén, azt pellengérezve, hogy integráció hiányában miről mondunk le.

A fő megállapítás 5 %-os GDP emelkedést mutatott az egység hiányához képest, s a ‘Cecchini-hatást’ azóta is figyelemmel kísérik szinte minden területen, legyen szó akár egységes digitális piacról, bankunióról, avagy energiaunióról. A mai számítások szerint az új gazdasági szektorokra nézvést is egy teljesen egységes európai piac további 5 %-kal emelné az EU gazdasági teljesítményét, azaz kimondható, hogy a gazdasági unió vs. a nemzetgazdaságok viszonylatában 10 %-os különbség van az egység és a tagországi önállóság között. Nem kevés pénz ez a 10 % különbség, ami 2017-ben 1.600 milliárd eurót jelentett. Magyarország éves teljesítményének hozzávetőlegesen 14-szeresét.

Az immár 61 éves EU-ban tegyük fel a kérdést, majd eresszük el a gondolatainkat, vajon mi történne, ha a gazdasági integráció ezen előnyét befektetnénk a szociális területekbe, s néznénk a hozadékát? Cecchini-módon megfogalmazva: miről is maradunk le a szociális unió hiányában? Mekkora lehet a nem-szociális Európa ára?

Az Európai Unió alapvetően az európai béke és stabilitás tartós megteremtésére jött létre, amelynek csupán eszköze volt a nemzetgazdaságok folyamatos összeolvasztása. A Cecchini-jelentés történelmi jelentősége abban a felismerésben állt, hogy a gazdasági integrációnak a jólét szempontjából önmagában is hatalmas a hozadéka.

Az Egységes Belső Piac működése legelejének az Európai Unió 1993-as megszületését tekinthetjük. Innentől kezdve beszélhetünk a 4 alapszabadság, tehát az áruk, a szolgáltatások, a tőke és a munkaerő szabad áramlásáról, amely ‘négyszentség’ 1995-ben (Schengen életbelépésével) a személyek szabad mozgásával vált igazán tiszta fogalommá.

Tiszta kapitalista fogalommá. Nem tagadhatjuk, az európai emberek jóléte szempontjából is nagy jelentősége van a négy alapszabadság működésének, hiszen ki ne szeretne akadálytalanul vásárolni, szolgáltatásokat igénybe venni, befektetni, avagy szabadon utazni (letelepedni) akár munkavállalási, akár életviteli, akár pedig csak turisztikai célból. Ez azonban csupán a lecsorgatott, hozadékos haszon. A megugró profitok viszont nagyobb részt a tőketulajdonosok zsebeit dagasztották, s adóelkerülési célzattal hatalmas vagyonok áramlottak, áramlanak ki az EU-ból a különböző adóparadicsomokba.

Úgy is mondhatnánk, hogy a tőke - csupán jó szándékából - nem hajlandó adózni, azaz hozzájárulni a szociális erősödéshez. A szociális vívmányok megteremtése tehát a társadalom feladata, s eszköze is van hozzá, ez pedig a fenntartható szabályozás. Azon európai országok, amelyek ezt korábban jól felismerték, azok relatíve gazdaggá váltak, ami jól mutatja, hogy a magas szintű szociális szektor messze nem csupán a gazdagok hóbortja. Nem mellesleg nincs fenntartható gazdasági növekedés negatív reprodukciós ráta, avagy a női foglalkoztatás megoldatlansága, illetve igazságtalansága esetén.

Globálisan és Európában is azonban mind a mai napig diadalt ül a neoliberalizmus. Ennek lényege, hogy a gazdagok szabadon erősödhessenek, abból úgyis lejut valami a pórnépnek (trickle down). Ez a korruptnak is mondható kikacsintás zülleszti az alsóbb társadalmi rétegeket éppúgy, mint a fizikai környezetünket. Nincs az a környezetterhelési adó, ami kárpótolni tudná az emberiséget az ipar és a mezőgazdaság által okozott károkért, amint nincs az a köztehernek mondott hozzájárulás sem, ami visszadná az emberek ellopott egészségét. Egyedül talán az oktatásban mutatkozik meg az aranytojást tojó tyúkkal kapcsolatos elméletek egyik-másik vetülete, azaz a tőke hajlandó megfinanszírozni a friss fiatal erők bekapcsolódását, bár kidobálja az elhasználtakat.

A magam részéről nagyra becsülöm - az egyébként ízig vérig tőkepárti, konzervatív -Jean-Claude Juncker 2014-es kifakadását, miszerint a pénzügyi szférában használatos ‘AAA’ besorolást szeretné elérni az európai szociális területek vonatkozásában. Kétségtelen, azóta az EU nagyot lépett előre a munkajogi fejlődés terén, minden másban viszont csak a göteborgi ’Szociális Pillér’ meghirdetéséig jutott el.

Olybá tűnhet, hogy az Európai Bizottság felvállalta a ló szerepét, de a tagországok még a szekérét sem. Nyilván egyszerűbb egy kiáltványt ellenjegyezni, mintsem megalkotni az új játékszabályokat. Annyi azonban menti a tagállamok restségét, hogy nagyon nehezen tudnak megbírkózni bizonyos fogalmakkal. Márpedig egy srófra járó gondolkodás nélkül nem lesz közös cselekvés. Nem kerülhetjük meg egy sor definíció újrafogalmazását.

A magam részéről két hozzájárulást szeretnék tenni ehhez a munkához.

Először is meg kell erősítsük a szociális költések helyes felfogását, azaz próbáljuk meg a tőke logikáját alkalmazva a kiadási rovatból átteni a befektetési rovatba. Ha évek óta ki tudjuk mondani, hogy a jövő útja a befektetés az emberbe, akkor ezt a mindennapjaink során is kezeljük így! Ha a lakhatási, táplálkozási és rekreációs jogok érvényesülésének következményeit nézzük, akkor rögtön a minőségi munkaerő fenntarthatósága van terítéken. Ez bizony beruházás, bár nem feltétlenül a tőke dolga, elég ha az adórendszereken keresztül járul hozzá. Ha viszont a munkahelyi körülmények javítására költünk, az a hatékonyság jegyében történő beruházás, s ez már inkább tekinthető a tőke közvetlen érdekének. Ha pedig az élethosszig tartó tanulás világába kalandozunk, ez minden további nélkül egy igazi PPP (Public Private Partnership) terület.

A másik felvetésem a szociális területek fogalmának új meghatározását célozzák. Ha már hátrahagyjuk a szociális kiadások (social expenditure) szóhasználatot, akkor azt tegyük meg a szociális juttatások (social benefits) kifejezéssel is. Helyettük állítsuk munkába a szociális befektetések (social investments), illetve szociális költségtérítés (social reimbursement) fogalmát. Ugye hogy mennyire másként hangzanak ezek az elnevezések?

Baloldali perspektívából nézve legalább három társadalmi csoportot különböztethetünk meg: akik még készülnek a munkába, akik valódi dolgozók, s akik már elhagyták az aktív időszakot. Mindhárom csoport eltérő szerkezetű és célú befektetéseket igényel. Helyette: Nem lenne jobb, ha óvodáinkból, iskoláinkból, egyetemeinkről nyitott szellemiségű, egészséges fiatalok kerülnének ki, súlyproblémás, használhatatlan tudással rendelkező gyerekek helyett? Vagy képzeljük el az atipikus munkákhoz könnyen jutó nőket és férfiakat a gyermekeiket kényszeredetten magukra hagyó, leharcolt és stresszes munkavállalókhoz viszonyítva. És gondoljunk bele, milyen szédületesen tudná felpörgetni (főként) a szolgáltatási szektorokat a fizetőképes nyugdíjasok sokasága.

Karaván viszont úgy nem tud haladni, hogy van aki siet, s van aki meg lustálkodik. A tevéknek egyszerre kell nagyjából ugyanannyit inni, enni, s a napi út is ugyanazon a nyomdokon van, ugyanakkora távolságot legyőzve. Ha a szociális kérdések a tagállamok politikai kényének-kedvének vannak kitéve, akkor abból sok minden lehet, csak szociális Európa nem. Más szavakkal a szociális Európa mindaddig maszlag marad, amíg a szociális tevékenységeket nem helyezzük közös politikai keretek alá, amint az már több más esetben is sikerült.

Az említett befektetések döntő része társadalmi befektetés, s a profit is társadalmi szinten kell jelentkezzék, bár ennek a tőke sem akarna ellenállni, sőt. A vállalati felelősségvállalás a társadalomért elnevezésű gondolat (CSR - Corporate Social Responsibility) megjelenése óta bátran hihetünk abban, hogy a tőke is igába fogható (harnessing capitalism), ha értelmes célok elé állítjuk, pontosabban ésszerű és világos szabályozási környezetet teremtünk.

Szeretném, ha meghaladnánk az “egész életemben dolgoztam becsüllettel, éjt nappallá téve, s most már csak arra vágyom, hogy ne sajogjon a testem, s az utódaim többre vigyék” tartalmú életérzéseket, s váltani tudnánk a “jó munkával sokra vittem, bár most már tegye a dolgát az utókor” jellegűre. Annál is inkább, mert meglátásom szerint a nem-szociális Európa ára messze nagyobb, mint a 10 %-ban kifejezhető nem-egységes belső piacé.

A nem-szociális Európa ára ugyanis az EU pusztulása, bár ezt Jean-Claude Juncker sokkal finombban fogalmazta meg, hogy t.i. szociális Európa nélkül az egész EU-projekt az értelmét veszíti. Ez a felelősség pedig a tagállamok vállán van, rajtuk áll vagy bukik az Európai projekt.

Amennyiben a tagállami kormányok ilyen-olyan okokból kifolyólag feladják a szociális Európa projektjét– ki azért mert szuverenitását félti, ki azért mert a tőke szolgálatát előbbre tartja, és a szociális jogok biztosításában veszélyt lát - az valóban az egész európai projekt vesztét jelenti. Ez néhány tagország számára végzetes következményekkel jár majd: egészen pontosan azokban az államokban, ahol a leginkább rá vannak szorulva egy átfogó jóléti, szociális reformra. Ezek az országok egyébként tipikusan a legmakacsabbul ellenállók csoportját is képezik.

A szociális Európa ideája azonban ez esetben sem fog elhalni. Megvalósításának szükségessége sokak számára egyértelmű, legfeljebb kevesebben tapasztaljuk majd annak előnyeit.

Dr. Szanyi Tibor

VITRIOL #szanyitibor No.20

Március 23-án pénteken 16.00-kor járt le a szavazatszámláló bizottságokba való jelentkezés határideje. A hétfőn 10.40-kor közreadott hivatalos kimutatás szerint igen megnőtt a pártok bizalma az április 8-i voksolás tisztasága iránt, hiszen mindannyian kevesebb szavazatszámlálót delegáltak a szavazókörökbe, összességében a 2014-es 40.854 helyett az idén csak 26.089-et.

A Fidesz bizalma is erősödött, hiszen a korábbi 17.598 helyett idén már megelégszik 12.791 szavazatszámlálóval, bár azért maradt bizalmatlanság is, mert ezzel mind a 10.286 helyi bizottságot lefedik. A baloldali ellenzék viszont szinte vakon megbízik a rendszerben, hiszen a 2014-es összefogás pártjai még 13.494 főt delegáltak, amit az idénre 6.014-re csökkentettek. Ebből az MSZP-P 4.106-ot biztosít. Talán az LMP mondható inkább gyanakvónak, mert a négy évvel korábbi 95 fős kontingensét jelenleg 288-ra emelte. Ezzel szemben a Momentum visszafogott lendülettel, mindössze 27 fővel szállt bele az ellenőrzésbe, ami azért nagy bizalomnak látszik. A Jobbik 7.335 fős legénysége csak picit vett vissza az érdeklődéséből, s most 6.696-an állnak a számlálásnak elébe.

Ezenközben a kormány fejenként 35.000 forintot fizet a ‘pártsemleges’ szavazatszámlálóknak, akik ugye már a lehetőség meghirdetése előtt kitöltötték a kvótákat. Ők azok, akik addig fognak számolni, amíg a kívánt eredmény meg nem születik, illetve lelkesen fogják kísérni a mozgóurnákat, s egyben segíteni a rászorulókat a szavazólapok helyes kitöltésében.

Na, ezt figyelje meg az EBESZ! Nézzen és bámuljon nagyokat!

Szanyi Tibor

#szanyitibor No.20

Nyílt levél Orbán Viktornak

Miniszterelnök Úr!

Elnök Úr!

Brüsszeli nyilatkozatát látva és hallva írok önnek a Facebook körül pár napja kirobbant botrány kapcsán, amelynek lényege, hogy egy külső elemzőcég súlyosan visszaélt a rá bízott adatokkal, s amelyek aztán például a legutóbbi amerikai elnökválasztás során kerültek felhasználásra, éspedig a választópolgárok véleményének manipulálása céljából. (A cég beismerése szerint Európa keleti fertályán is jelen vannak.)

Széles körben ismert, köztudott, hogy az ilyesmi sem az ön kormányától, sem az ön pártjától nem idegen cselekedet. A magyar köznyelv például Kubatov-listáknak nevezi a választópolgárok adatait, szokásait, nézeteit rögzítő adatbázisokat, illetve az ön párttársai, alkalmazottai gyakran kerülnek olyan helyzetbe, amikor nem tudnak magyarázatot adni bizonyos általuk kezelt személyes adatok honnanlétére. Szintén a kormány keze volt benne abban a tavalyi disznóságban is, amikor a vizesvébé létesítményei körül létrehozott ingyenes wifi hálózat révén a felcsatlakozó magyar emberek ezreinek adatait szolgáltatták ki egy azeri hátterű cégnek.

Az ön kormánya akkor is hatalmasat hibázott, amikor ugyanazt tette mint most a Facebook, azaz egyik alvállalkozóját nem tudta kontrollálni abban, hogy a rá bízott személyes adatokkal mit csinál. Konkrétan ön se akadályozta meg, hogy az ön kormányának egy megbízottja az egyik nemzeti konzultációs kérdőív kitöltőinek adatait orosz szerverekre továbbítsa.

Hasonlókra utal az is, hogy a mostani választási kampány során a Fidesz jelöltjeinek ajánlási ívein szereplő választópolgári adatok aggasztó átfedéseket mutatnak jó pár kamupárt íveivel, de ugyancsak idetartozik az is, amikor ön a minap szülői engedély nélkül közreadott olyan fotókat, amelyeken ön óvodásokkal cukiskodik. (Megjegyzem, ilyenkor nem az ön szüleinek, hanem a gyerekek szüleinek az engedélyére lenne szükség.)

Fentiek okán kérdezem, hogy az ön pártja vagy kormánya milyen szerződéseket kötött a mostani Facebook-botrányban érintett cégek bármelyikével, avagy hasonló profilú vállalkozásokkal?

Válaszát várva üdvözlöm:

dr. Szanyi Tibor


Ez a honlap “balra nyílik”. Arról ad számot, miként képviselem a magyar választók akaratát ebben a politikai hangyabolyban.
Nincs varázspálca, nincs tévedhetetlen egyén, nincs tévedhetetlen közösség sem. Értékek és érdekek tengerén kell eligazodni.

Social media


Európai Parlament ASP 10G146
Rue Wiertz/Wiertzstraat 60. B-1047 Brüsszel